Üdvözletem!
Eszembe se jutott soha, hogy egyszer blogot írjak, így egyenlőre igen kezdetleges bejegyzéseim lesznek. (talán ez idővel fejlődni fog...)
Mint minden ilyen irányú kezdeményezést, gondolom ezt is egy bemutatkozással illik kezdeni.
A nevem László Patrik, 22 éves vagyok és a mesés, "tuning" őrült Bundesrepublikban lakok és dolgozok. Kijövetelemkor raktáros munkát kaptam a világ egyik legnagyobb webárúházában, miután meguntam a spórolós főiskolai életet és a hazai helyzet egyre nagyobb mértékű romlását. A főiskola vagy egy szakma(autószerelő) elvégzése még benne van a tervben, de ez még a távoli jövő egyenlőre.
Mint minden ilyen irányú kezdeményezést, gondolom ezt is egy bemutatkozással illik kezdeni.
A nevem László Patrik, 22 éves vagyok és a mesés, "tuning" őrült Bundesrepublikban lakok és dolgozok. Kijövetelemkor raktáros munkát kaptam a világ egyik legnagyobb webárúházában, miután meguntam a spórolós főiskolai életet és a hazai helyzet egyre nagyobb mértékű romlását. A főiskola vagy egy szakma(autószerelő) elvégzése még benne van a tervben, de ez még a távoli jövő egyenlőre.
Na, és a lényeg a blog témája. Szóval megpróbálom egy tapasztalatlan ember szemével bemutatni egy autó átalakításának minden nehézségét, szépségét és kihívását. A szerencsés vagy szerencsétlen autó egy MK IV-es Fiesta.
Az autó átalakításokkal kapcsolatos tudásaim minimálisak, viszont imádok barkácsolni, szerelni, ügyködni és nem mellesleg vonzz is maga az autószerelő szakma. A blogot kizárólag a folyamat dokumentálása végett írom. Remélhetőleg később visszaolvasva jókat mosolygok baklövéseimen, mellényúlásaimon és majd látom, hogy mennyi munka van a kocsiban. Ismereteimből adandóan szinte mindent internetről fogok megtanulni, ellesni, illetve ott is kérek tanácsokat, ha elakadok, ha nem értek valamit, ha valamit felgyújtok, felrobbantok, szétvágok és a hasonló finomságok estében. Sajnos Fiesta Klub ma már nem létezik Magyarországon, ahogy aktív Ford-os fórum sem, így sokkal nehezebb lesz a folyamat, mint ha egy Golf 2-est választottam volna. Nehezítő körülmény, hogy itt kint se ismerős se senki, így a komolyabb segítséget igénylő dolgokra haza kell vinnem az autót a haverhoz. Emellett a német munkadíjak sem könnyítik meg a dolgom...
A kocsi választás okára írhatnám az előbb említett " nagyobb kihívás" nevezetű dolgot, a csekély számú igényesen átalakított IV-es Fiesta számát(ugye nagyobb esély kimagaslót alkotni, stb,stb). Ha ezeket írnám akkor hazudnék...A Fiesta, akit mostantól Grufti néven(a névadás is érdekes történt, majd erről is szó esik) említek, kizárólag az olcsósága miatt vettem meg. Épp nézelődtem az Ebayen, amikor belebotlottam Grufti aukciójába. Hihetetlen alacsony volt az ár, hála az éjszaka lejáró árverésnek. Rálicitáltam és rá 15 percre egy 1997-es Ford Fiesta Fun boldog, meglepett tulajdonosa lettem. Mellette szólt az alacsony biztosítási díj, a kedvező adó és kb 30 ezres vételi ára és nem utolsó sorban az olcsó alkatrész árak (töménytelen mennyiségű Fiesta fut az utakon és dekkol a bontókban). Ezekkel az érvekkel sikerült meggyőznőm az asszonykámat is, hogy jó vétel volt...Azóta persze ő is, én is teljesen beleszeretünk a Sárga Vérebbe.
Az egyetlen probléma csupán a közel 300 km-es távolság volt köztem és az autó között. A hazajutással nem volt gond, ugyanis a srác, akitől vettem mondta, hogy semmi baja a kocsinak és simán hazajön a saját lábán. Már majdnem kiváltottam hozzá az ideiglenes rendszámot, ami mellesleg majdnem annyiba került mint az autó, amikor hívott a srác, hogy rajta hagyja a rendszámot és nyugodtan haza lehet az autóval vezetni azzal (ezt azért nagyon kevés eladó vállalja be, a csalások miatt, amit leginkább a törökök, lengyelek és románok művelnek itt kint). Ezzel már egyből 70 Eurot spóroltam, amit később sikerült mínuszba áttornáznom... A távolság leküzdéshez visszatérve, a vonatot találtam a legcélszerűbbnek és mivel az itteni főnököm azt mondta, hogy meg van az egész 28 Euróból (Thüringia Ticket) még végtelen pénzt is spórolok rajta. Így hát felkerekedtünk hárman: édesapám, barátnőm és én munka után 16:15 perckor Eisenachból Drezdába. Gondoltuk már szó szerint sínen vagyunk, amikor felszálltunk a Drezdába tartó ICE típusú vonatra, amivel még előbb is megérkeztünk volna az átadás helyszínére, mint a megbeszélt 19:00 időpont. Hát itt ért az első pofon Gruftival kötött kapcsolatomban...az ICE-n jött a kalauz, kérte-adtam a jegyet és ekkor megszólalt, hogy a thüringer ticket nem érvényes erre a vonatra és így jegyet kell venni Drezdáig. Ami cirka 210 Euro lett volna 3unknak, így az olcsóbb megoldást választottuk(olcsó húsnak híg a leve, de erről később...) és csak Lipcséig vettünk jegyet 150-ért. Ott várakozás, átszállás. Ezen a vonaton hála istennek jó volt a jegy, amit vettünk, de a vonat 20 km/h-val tette meg ezt a kb. 100 km-t. Mondanom se kell, hogy abból a 19:00 órás időpontból nem lett semmi és félő volt, hogy dugába dől a vásárlás...de az eladó nagyon normális volt, hazament bekajált, a wc-ről még telefonált egyet, hogy mennyire kell siessen mikor érünk oda. 21:00-ra be is értünk a pályaudvarra. Kocsikázás a parkolóba a kocsihoz. Tesztvezetés már semmi kedvem nem volt, így bíztam a vak szerencsében és papíroztunk miután nagyjából átnéztük az autót. Kifizetem a "súlyos" 100 Euros vételárat és már jöttünk haza....volna, ha nem tévedünk el a városban. Laptop elő, mert ugye mindent elraktunk csak a GPS-t nem, mert minek is az, simán kitalálunk egy közel 600e-es lakosú városból a két szemünket használva...Benzinkútra betérés, útbaigazítás meghallgatás, a gépsárkánnyal haza repesztés volt a sorrend. Már a hazaúton kiderült, hogy a srác semmivel sem húzott le. minden működött, igaz volt ami kevésbé, de működött. Haza hajnali 3-ra értünk és 5:15-kor már indultunk munkába. Mondhatni úgyis, hogy kis kitérővel munkából munkába mentünk. Mikor másnap ezt elmeséltem a kis főnöknek, mi lettünk az élmunkások a cég vezetőség szemében, akiknek még aludni sem kell...Azóta bátrabban adnak kötelező túlórákat, amiket a magamban elmormolt legszebb kívánságok mellett teljesítek...
Kis összefoglaló az ismert és tapasztalt hibákról:
- indításkor a jobb első, benti ventilátor búg, mint egy helikopter
- indításkor a motor is búg, úgy 2 percig aztán normális hangja lesz (alapjárat szábályozás?!)
- a gumi garnitúra(téli) a felnikkel teljesen kuka...rázott is rendesen vele hazafelé
- felületi rozsda a két hátsó kerékjáraton (érdekes, hogy a tanksapkánál nem találtam)
- olaj csere
- motor háztetőn kis horpadás
- jobb ajtó kárpit alul nincs az ajtóhoz fogva
- karosszérián itt-ott kisebb sérülések, ragasztó maradvány(csomagtartó, gondolom tanuló kocsi jelzés :D)
Elsőre talán ennyi elég is volt. Az biztos, hogy tevékeny, sok kérdezős, sokat anyázós, sokat kiabálós, elkeseredős, boldogságos, gyönyörködős és maszatolós időszak elébe nézünk Gruftival. "A kemény munka meghozza a gyümölcsét." alapon reménykedek a megfelelően szép és "ízletes" gyümölcsben.
A következő bejegyzésben majd a felni és gumi vásárlásról és tervekről írok.
Lezárásként pár kép a vásárláskor uralkodó állapotokról.
Az egyetlen probléma csupán a közel 300 km-es távolság volt köztem és az autó között. A hazajutással nem volt gond, ugyanis a srác, akitől vettem mondta, hogy semmi baja a kocsinak és simán hazajön a saját lábán. Már majdnem kiváltottam hozzá az ideiglenes rendszámot, ami mellesleg majdnem annyiba került mint az autó, amikor hívott a srác, hogy rajta hagyja a rendszámot és nyugodtan haza lehet az autóval vezetni azzal (ezt azért nagyon kevés eladó vállalja be, a csalások miatt, amit leginkább a törökök, lengyelek és románok művelnek itt kint). Ezzel már egyből 70 Eurot spóroltam, amit később sikerült mínuszba áttornáznom... A távolság leküzdéshez visszatérve, a vonatot találtam a legcélszerűbbnek és mivel az itteni főnököm azt mondta, hogy meg van az egész 28 Euróból (Thüringia Ticket) még végtelen pénzt is spórolok rajta. Így hát felkerekedtünk hárman: édesapám, barátnőm és én munka után 16:15 perckor Eisenachból Drezdába. Gondoltuk már szó szerint sínen vagyunk, amikor felszálltunk a Drezdába tartó ICE típusú vonatra, amivel még előbb is megérkeztünk volna az átadás helyszínére, mint a megbeszélt 19:00 időpont. Hát itt ért az első pofon Gruftival kötött kapcsolatomban...az ICE-n jött a kalauz, kérte-adtam a jegyet és ekkor megszólalt, hogy a thüringer ticket nem érvényes erre a vonatra és így jegyet kell venni Drezdáig. Ami cirka 210 Euro lett volna 3unknak, így az olcsóbb megoldást választottuk(olcsó húsnak híg a leve, de erről később...) és csak Lipcséig vettünk jegyet 150-ért. Ott várakozás, átszállás. Ezen a vonaton hála istennek jó volt a jegy, amit vettünk, de a vonat 20 km/h-val tette meg ezt a kb. 100 km-t. Mondanom se kell, hogy abból a 19:00 órás időpontból nem lett semmi és félő volt, hogy dugába dől a vásárlás...de az eladó nagyon normális volt, hazament bekajált, a wc-ről még telefonált egyet, hogy mennyire kell siessen mikor érünk oda. 21:00-ra be is értünk a pályaudvarra. Kocsikázás a parkolóba a kocsihoz. Tesztvezetés már semmi kedvem nem volt, így bíztam a vak szerencsében és papíroztunk miután nagyjából átnéztük az autót. Kifizetem a "súlyos" 100 Euros vételárat és már jöttünk haza....volna, ha nem tévedünk el a városban. Laptop elő, mert ugye mindent elraktunk csak a GPS-t nem, mert minek is az, simán kitalálunk egy közel 600e-es lakosú városból a két szemünket használva...Benzinkútra betérés, útbaigazítás meghallgatás, a gépsárkánnyal haza repesztés volt a sorrend. Már a hazaúton kiderült, hogy a srác semmivel sem húzott le. minden működött, igaz volt ami kevésbé, de működött. Haza hajnali 3-ra értünk és 5:15-kor már indultunk munkába. Mondhatni úgyis, hogy kis kitérővel munkából munkába mentünk. Mikor másnap ezt elmeséltem a kis főnöknek, mi lettünk az élmunkások a cég vezetőség szemében, akiknek még aludni sem kell...Azóta bátrabban adnak kötelező túlórákat, amiket a magamban elmormolt legszebb kívánságok mellett teljesítek...
Kis összefoglaló az ismert és tapasztalt hibákról:
- indításkor a jobb első, benti ventilátor búg, mint egy helikopter
- indításkor a motor is búg, úgy 2 percig aztán normális hangja lesz (alapjárat szábályozás?!)
- a gumi garnitúra(téli) a felnikkel teljesen kuka...rázott is rendesen vele hazafelé
- felületi rozsda a két hátsó kerékjáraton (érdekes, hogy a tanksapkánál nem találtam)
- olaj csere
- motor háztetőn kis horpadás
- jobb ajtó kárpit alul nincs az ajtóhoz fogva
- karosszérián itt-ott kisebb sérülések, ragasztó maradvány(csomagtartó, gondolom tanuló kocsi jelzés :D)
Elsőre talán ennyi elég is volt. Az biztos, hogy tevékeny, sok kérdezős, sokat anyázós, sokat kiabálós, elkeseredős, boldogságos, gyönyörködős és maszatolós időszak elébe nézünk Gruftival. "A kemény munka meghozza a gyümölcsét." alapon reménykedek a megfelelően szép és "ízletes" gyümölcsben.
A következő bejegyzésben majd a felni és gumi vásárlásról és tervekről írok.
Lezárásként pár kép a vásárláskor uralkodó állapotokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése