Hát hellosztok!
Sajnos mély csalódásom következményeként, eljutottam arra a szintre, hogy nem vesződöm tovább az autóval és inkább lecserélem egy jobban támogatott, népszerűbb, ezáltal erősebb közösséggel rendelkező típusra.
Mint az első bejegyzésben írtam nem vagyok autószaki és nem tudok mindent megoldani egymagam és ezért fontos számomra a támogató közösség. Fáj, mert igen csak megszerettem a maga módján Gruftit, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni alapon új gazdát keresek neki, aki talán meg tudja így egyszerű, mivoltjában is becsülni. Sajnos a fordfiestaklub.hu-n is inkább csak az MK3-as és újabb típusok tulajdonosai vannak jelen és ahogy néztem onnan is kihaltak az mk4-es tulajdonosok, akik érdemben tudtak volna segíteni. Úgy érzem, hogy szélmalom harcot vívok és emellett nem látom előre lépésnek az esélyét sem. Ami igazából teljesen felesleges is lenne, mivel kinek mutassam meg a majd kész Fiestámat? Járhatok márka független találkozókra? Hétvégenként megrendezett Tuningmajálisokra és mindenfajta biszem-baszom árúház parkolójában megrendezett összeröffenésekre? Szomorú tény, de egy komolyabb rendezvényen ennek az autónak nincs és nem is lenne helye. Nincs kultusza, története és kiállása. Hogy is lehetne, ha szinte csak futó átmenet az öreg, egyedi feelingje miatt szeretet MK3-as és az újabb, modernebb és így kedveltebb MK5-ös között. Ez a típus sajnos halálra van ítélve a tuning világ szempontjából...sőt már akkor is halott volt, amikor megszületett. Ezt támasztja alá az is, hogy a www.fiesta-gallery.de oldalon is elenyésző az MK4-esek száma. Megvételekor elképzelt terveim felülmúlták lelkesedésemet és kitartásom. Ott tartok, hogy nem szívesen költenék az autóra egy fillért sem, inkább veszek egy másikat. Ha nem adom el, akkor marad az asszonyé, amíg nem találunk neki megfelelőbbet és utána...
Egyik szemem sír, a másik nevet. Szomorúságomat feledteti izgalmam, mivel új autónak állhatok neki, amivel hiszem, hogy nem csak egy helyben fogok futni. Szomorú vagyok, hogy nem adhattam meg az autónak azt amit megérdemelt, hogy szolgálati idejének utolsó korszakában megbecsüljék és szeressék és nem rohadó fém kupacként végezze a bontó udvarának sarkában.
Részemről lezárom ezt a korszakot. Nem volt túl hosszú, mégis örömmel fogok emlékezni az én sárga, kis kriptaszökevényemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése